De hát én úgy gondolom hogy...

Szerintem ....

Sokszor hallani ilyeneket érvként ha a hitről van szó. (jó máskor is) Ez viszont egy hibás érvelés, ugyanis annak akit én nem érdekelek mint ember, azt az én saját ki érzékenységem és véleményem se fogja érdekelni. Ennek az ellenkezőjét elvárni butaság.

A vélemény különben sem érv. Véleménye mindenkinek van. Egymással ellentétes véleménye is. Tehát csak a vélemény nem lehet érv, mert egyszerre két ellentétes állítás nem lehet igaz. Érv csakis a valóságból vagy a logikából származhat. A véleménye mindenkinek megváltozhat, sőt megkockáztatom, hogy meg is változik, csak ezt, nem mindenki hajlandó elismerni, mert a csökönyösséget valamiért nagyra tarjuk.

A "szerintem"-et én is szoktam használni, de inkább annak a hangsúlyozására, hogy ami következik a saját magánvéleményem és nem valami isteni kinyilatkoztatás, amit nem lehet megkérdőjelezni.

Alapelvem az, hogy egyetlen gondolatomhoz se ragaszkodom dogmatikusan. Bármiről hajlandó vagyok vitatkozni. Igen még arról is, hogy egyáltalán jó ötlet-e ennyire szkeptikus lenni. (szerintem igen)

Tudom kicsit olyan ez, mint amikor a demokrácia alkalmazását szavazzák le demokratikusan, többségi döntés alapján. De ez van, ezeknek a rendszereknek vannak ilyen eseteik is.

Azért fontos ez az állandó felülbírálása és ellenőrzése a saját gondolataidnak, mert ha ezt nem teszed meg akkor hibázhatsz. A túlságosan merev gondolkodásnak ez a hibája, nem pedig valami más inherens és érdektelen dolog. Mivel a világ változik ezért a róla alkotott képedet, és modelljeidet is folyamatosan változtatni kell, különben lemaradsz. A lemaradás pedig a halál. Ha nem is a fizikai, de az intellektuális halál, amikor nem tudod már követni a beszélgetést mentálisan.

Én ennél szörnyűbb halált nem tudok elképzelni magamnak.

De mit lehet tenni?

"Ne mondjak soha többet véleményt semmiről? Akkor elsöpörnek a lelkes megmondóemberek."

Ez jogos félelem, de a megoldás nem abban van, hogy kitartóan nyomjuk ugyanazt és befogjuk a fülünket az ellenérvek előtt.

A megoldás az hogy elengeded a véleményedhez való ragaszkodást. A probléma forrása a ragaszkodás, ebben igaza van a buddhizmusnak.

A véleményhez való ragaszkodás ezen kívül nagyon erősen korlátozza a valóság megismerését, ami szerintem (get it?) a legnemesebb célok egyike. Ha ragaszkodsz egy adott modellhez, akkor nem fogod észrevenni, ha az hibás. Ezért idővel egyre több hibás döntést hozol, ami csak még inkább ront a helyzeten, emiatt pedig egyre távolabb kerülsz a céltól: a valóság megismerésétől.

A megoldás az, ha nem azonosulunk a gondolatainkkal. De nem azonosulunk semmilyen szerepünkkel sem.

Nem számít hogy 20+ évig voltam hívő, meggondolhatom magam.

Nem számít hogy az egész karrierem erre a munkára épül, ha nem akarom többé ezt csinálni, akkor válthatok.

A valóság mindig jobb és mindig megéri azt választani, az illúzió, vagy a hazugság helyett. Az illúzió bármikor megtörhet, a hazugság bármikor kiderülhet, de addig is problémát okozhat. Nem éri meg.

A változásra való hajlandóság erény. Ha mindig hajlandó vagy megváltoztatni a véleményed, vagy az álláspontod; mondom másképp: hajlandó vagy módosítani a modelled valamire, ami jobb, akkor csak egyetlen dolgot veszíthetsz: az illúzióidat. Azokra meg soha senkinek nincs szüksége, mert az nem ad, csak akadályoz a valóság megismerésében.