Utálom az ilyen érzelgős érzékenyítő képeket (úgynevezett awareness raising): 

mert az első mondat helyes, de nem azért ami utána következik.

A mentális betegségek összességében nem személyiségbeli gyengeségek. De nem azért mert valaki túl sokáig erős maradt vagy valami hasonló baromság. Az erős személyiség elvárása alapvetően hülyeség, mert milyen is az? Mitől lesz valaki erős személyiség? Attól, hogy határozott? Asszertív? Makacs?

Az alapvető téves feltevés itt az, hogy ha valakinek úgynevezett „erős a személyisége” van akkor ő védettebb is bizonyos dolgoktól mint a stressz, a szorongás vagy a depresszió vagy akár ennek enyhébb formájától a rossz hangulattól. Ez nem így van. Nem sajnos nem így van, hanem tényszerűen nem így van.

Egy idealizált világban – ez semmiképpen sem a miénk – az események nem okoznának stresszt vagy szorongást, minden menne magától és problémák nélkül. Hibátlanul.

A világ azonban nem ilyen. Nem ideális. Mert a mi elképzelésünk arról, hogy milyen kellene legyen a világ a saját szemszögünkből és a saját korlátos tudásunkból ered. Előítéleteink vannak arról milyen kellene legyen a világ. Általában olyan amilyennek mi szeretnénk. De a világ szabályai nem a mi kívánságaink szerint léteznek. Ez így van ezért így helyes. Ezeket a szabályokat nem mi találjuk ki, mi csak felfedezni/megismerni tudjuk. Majd alkalmazkodjunk hozzuk nem várni és imádkozni érte, hogy majd megváltozzanak olyanná amilyen nekünk jobban tetszene.

A rendszerben kell legyen ennyi flexibilitás, hanem csak stagnálna, soha semmi nem változhatna meg. Ennek persze vannak olyan következményei is amit nem tartunk jónak, ilyen pl. a depresszió. De ez nem fura, vagy "rossz" bármilyen embertől független értelemben hiszen ez az egyik alapvető szabály: a dolgoknak következményei vannak.

A valóságban ilyen nincs. A valóság alatt pedig a teljes rendszert, az univerzumot magát értem. Nem számít, hogy a te kis majom koponyádban ez rettenetes katasztrófa x, az univerzum szintjén nem számít mert nincs akkora hatásod. Arról nem is beszélve, hogy az univerzumnak - tőled eltérően - nincs tudata.

Ez ismét egy olyan gondolat, ami egyesekben viszolygást kelt és ezért rögtön el is utasítják. Ők azok akik ilyenkor valami isteni, vagy természetfeletti okot próbálnak találni a problémára. Pedig ez teljesen felesleges.

Ezek a dolgok a világ részei, ezért nem természetellenesek. Ezért nem is kell őket utálni, lenézni vagy kiközösíteni emiatt azokat akik egy természetes folyamaton mennek keresztül.

A stresszhelyzetre adott reakció normális. Ha nem reagálnánk akkor lenne fura. ilyenek pl. a pszichopaták, de ők is csak eltérnek az átlagtól, nem pedig természetfelettiek.

Ezekben a képekben azt utálom nagyon, hogy úgy állítják be ezt a dolgot mintha nem lenne normális, hogy egy esemény reakciót vált ki. A reakció jellege mindegy, mert a reakció normális, sőt törvényszerű. Nem az a cél, hogy ne reagálj, ne légy szomorú, vagy ne szorongj. A cél az, hogy a problémáiddal együtt tudjál létezni és ha minden jól megy jól is érezni magad.

Az pedig, hogy ezt az együttélést, hogyan valósítod meg nem a más dolga, és nem is lenne szabad senki másnak elítélnie téged emiatt.