Senkit sem érdekel, mi van az ateizmussal. A legtöbb ember azt mondja, hogy „persze, hogy nem hiszek istenben. Milyen hülye kérdés ez?” Az ateizmus egy lerágott csont.
De akkor merre tovább?
Ha elhangzott az összes érv, a kérdés mindenki számára el van döntve, a meggyőzés pedig lehetetlen, akkor mi teendő maradt még?
Szerintem továbbra is szükség van a régi és az új természetfelettivel kapcsolatos állítások cáfolatára, de ezen túlmenően, azt gondolom, ideje lenne elkezdeni építeni valami pozitívat is. A most élő ateistáknak, és a következő generációknak.
Szükség van egy pozitív, saját állításokkal rendelkező, tudományos és humanista alapokon nyugvó, racionális ateizmusra.
Én ezt pozitív ateizmusnak hívom.
Ez szándékosan túlmegy a „hiszek vagy nem hiszek istenben” kérdéskörön. Mert ez utóbbi semmire sem vezet.
Minden embernek van egy világképe. Ami lehet vallásos (avagy babonás) vagy lehet racionális (avagy szekuláris).
A pozitív ateizmus, amit én javaslok, egy racionális világnézet lenne, amely megválaszolná a mit, miért és mi célból kérdéseket is. Tehát adna egy átfogó, általános értelmezést a világról, ahogyan azt a vallások teszik.
A vallásoknak rég van a kész, jól megfogalmazott válasza ezekre a kérdésekre. Ideje, hogy a hitetleneknek is legyen.
A kérdés tehát az: hogyan élünk ateistaként?