Decemberben divatosak az év legjobb könyvei listák, de most én inkább az elmúlt hét évre néznék vissza. Összeállítottam egy nagyon rövid listát azokról a könyvekről, amelyeket az elmúlt hét éveben a legjobban élveztem, és amelyeknek a legnagyobb hatása volt rám.
Miért pont hét? Mert idén lesz hét éve, hogy nyilvántartom a könyveket, amiket olvasok.

A listán található könyvek mindegyike elérhető magyarul, de egyik sem idén jelent meg.
Az ajánlók rövidek, és egyik sem tartalmaz részletes cselekményleírást.

Patricia Highsmith – A tehetséges Mr. Ripley
Senki sem ír olyan jó anti-hősöket, mint Patricia Highsmith. Ripley a kedvencem. Egyszerre elegáns, kulturált, de egyben végtelenül cinikus. És a saját érdekében bárkit hajlandó megölni. Olvasás közben drukkolsz neki, hogy megússza a következő nehézséget, de egyben végig tudatában vagy, hogy egy pszichopata. A kedvenc krimi sorozatom.

Gabriel García Márquez – A pátriárka alkonya
Nagyon röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy egy diktátor története, de tulajdonképpen körülírhatatlan. Csak megtapasztalni lehet. Az érzést, hogy milyen a hatalom, annak minden előnyévvel, és nehézségével együtt. Több évet, és rengeteg élményt egyszerre, mint egyetlen végtelenül színes érzést.
Márquez legjobb könyve.

Carl Sagan – Kapcsolat
Az alaphelyzet a következő: az emberiség kapcsolatba lép egy sokkal fejlettebb civilizációval. Minden más pedig nem olyan, mint amire egy sci-fiben számítasz. De ez alatt nem váratlan fordulatokat értek, hanem érdekfeszítő, és nagyon is tudományos gondolatokat. Részben tudományos ismeretterjesztés, részben elmélkedés az emberiség helyéről az univerzumban.

(Az online értékelések szerint a magyar fordítás nem annyira jó. Illetve a kiadó hiányosan adta ki a művet. Ezért, ha lehet, inkább eredetiben ajánlom.)

Tisza Kata – Akik nem sírnak rendesen
Tisza Kata az új kedvenc íróm. Idén újraolvastam az életművét – összesen hat könyvet –, és ez volt a kedvencem.
A könyv töredékekből, gondolatokból, és tömör életképekből áll. Nincs összefüggő történet, csak pár ismétlődő karakter. Ami összefogja őket az a gondolkodásmód, és attitűd, amit Tisza Kata képvisel. Ez pedig társadalmilag érzékeny, gender-centrikus, feminista, és rendkívül emberi.

Lundy Bancroft – Mi jár a bántalmazó fejében?  
Ha valakinek még nincs tiszta és pontos meghatározása arról, mit jelent a bántalmazás, és hogyan ismerhető fel, annak ajánlom ezt a könyvet. Végig az egyéni szintről beszél, de ha egyszer megérted a bántalmazás dinamikáját, és a benne résztvevők gondolkodását, akkor ezt a tudást akkor is fogod tudni alkalmazni, amikor diktatúrákról, és szélesebb társadalmi folyamatokról lesz szó.

Francis Fukuyama – A politikai rend eredete 
Ennek, az óriási, világpolitikát összességében elemző műnek, magyarul egyelőre csak az első kötete jelent meg. A második, ami a politikai hanyatlásról szól, még csak angolul érhető el. Mindkettőt ajánlom.
Az első kötet a múltat elemzi. Viszont nem a szokásos, angolszász-centrikus szemszögből, hanem összességében, világtörténelem szintjén.
Csak az elmúlt pár évben kezdtem politikával foglalkozni, és ez a könyv nagyon sok alapvető dolgot segített megérteni.

Albert Camus – Közöny
Az elmúlt évtizedek visszatérő témája az elidegenedés, és paradox módon, egyre inkább a túlérzékenység. Főleg, ha az online közösségi terekről van szó, ahol manapság egyre többen éljük az életünket. Egyszerre elvárás a politikai, és társadalmi kérdésekben való tájékozottság, és a szenvtelenség. Mert ha már egyszer jól értesült vagy, és követed az eseményeket, illetve elég intelligens vagy, akkor nehogy már szólni merj, hogy mit kellene másképp csinálni, vagy neked mi nem jó, mert akkor már túlérzékeny „hópihe” vagy, és „hisztizel”. Az elvárás egy életidegen, szenvtelenség, amit semlegességnek szeretnek hazudni.
Camus klasszikusának főhőse közel van ehhez az ideálhoz, és éppen ezért felkavaró a vele való találkozás.

De ez csupán hét könyv, a sok közül. Melyik volt az a pár könyv, ami az elmúlt években a legnagyobb hatással volt rád, kedves olvasó? Kommentelj, mert ingyen van.