Gondolatok egy cikkhez. Az eredeti cikk itt olvasható. 

Az emberek morális egyenlőségéből azonban az következik, hogy az állam minden polgáráé kell legyen. Mindannyiunké egyformán.

Jó, de akkor mitől egyenlőek?
Ez ellentmond az elején nagyon jól megfogalmazott alapfeltevésnek, miszerint „a politika nemcsak az érdekek versenye, hanem elvek vitája is – folyamatos tanácskozás is arról, hogy milyen elvek szerint rendezkedjék be a társadalom.”
Ha elvek vitája is, akkor az ateizmus és a nem-ateizmus (most ennek fogom hívni az összes vallást) ellentétes, az érdekeik is ellentétesek, de elvi szinten is ellentétesek. Akkor hogy lehet elvi vita, ha mindkettőt el kell fogadni? Az nem értelmes, és egy politikai értelemben vett elvi vita célja, nem az, hogy beszéljünk róla, majd mindkettőt elfogadjuk. Ott az a cél, hogy valamilyen konszenzusra jussunk. Ami lehet ateista vagy nem-ateista, de valami kell legyen, és az után az a társadalom alapja. Nekem persze erőteljes okom van rá, hogy azt gondoljam, az én válaszom erre megalapozottabb, mint a nem-ateizmus, de a gyakorlatban, csak az szükséges, hogy valamit elfogadjunk mint társadalom. Legyen az akár hibás is.

A semlegesség tehát maga is világnézeti elv.

Ez már egy tisztességesebb megfogalmazás. De akkor ez a harmadik út, amit viszont nem látom, hogy mi különbözteti meg az ateizmustól. Az ateisták nem akarnak konkrét dogmákat tanítani – nem, még az ateizmus oktatását vallásóra keretén belül sem, amit a britek terveznek – míg a nem-ateisták azt akarnak. Ez a semlegesség ezzel megy szembe, tehát közelebb van az ateista állásponthoz, tehát mégsem semleges. Legalábbis egy nem-ateista számára. Egy ateistának persze – a hívők tengerében – ez az egyetlen élhető megoldás.

A jelenlegi kurzus szoborállítási mániájával, a történelem átírásával nem az a baj, hogy világnézeti alapú, hanem az, hogy világszemlélete megosztó, kirekesztő.

Ha meg nem lenne kirekesztő, akkor mi értelme lenne azon dolgozni, hogy a te világnézetedet vagy érdekedet képviselő árt legyen hatalmon? Ez a hatalom kiherélése, ami értelmetlenné teszi a hatalomért folytatott versenyt. Ha a hatalommal nem jár hatalom, akkor mi értelme foglalkozni vele?
Kicsit az az érzésem, hogy a kormányt a pusztán adminisztratív feladatok ellátásával azonosítja (ami nem feltétlen hiba, ezzel én is eléggé egyetértek), de a történelem tanulsága az, hogy az emberek nem azért tesznek meg mindent a hatalomért, mert adminisztrálni akarnak, mert az szükséges, hanem azért, mert ebből nekik (és családjuknak, utódaiknak) is előnyük származik.
A cikk egy elég önzetlen és kizárólag a gyakorlati problémák megoldásával foglalkozó közszolga réteget képzel el, ami lehet, hatékonyabb lenne, de irreális, az emberi társadalom eddigi fejlődése miatt. Hogy valaha megvalósítható lenne-e azt nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy jobb lenne. A jelenleg hátrányos helyzetben levő kisebbségek és diszkriminált rétegek számára valószínűleg ez egy jobb rendszer lenne, de összességében nem biztos. Lehet, hogy ehhez sokkal nagyobbat kellene változzon az alapvető emberi hozzáállás.

Az Egyesült Államok a legvallásosabb társadalom, és egyben az egyik legszekulárisabb állam a világon.

Éppen ezért nem példakép, hanem inkább elrettentő példa. Amerika a kezdetektől ilyen. Egyáltalán azért ilyen, mert felekezetek közti üldöztetés és diszkrimináció volt. Erre ez egy megoldás, de szerintem nem ez a legjobb. Mert nem megoldották a problémát, hanem bekerítették és továbbra is táplálják, mint egy oroszlánt az állatkertben.

támogatni kell az -európai iszlám kultúra szekularizálódását

Itt veri ki a biztosítékot nálam Maajid Nawaz is. Ez egy saját értéked rákényszerítése a másikra. Ezt teheted azzal, hogy azt mondod, ha nem szekularizálódsz akkor irány a gettó vagy kívül tágasabb. Vagy a másik megoldás: ha tényleg meggyőzöd őket róla. De ez nem elfogadás. Ez mind megváltoztatás. Akkor meg miért gond, ha kimondjuk, hogy ez a jelenlegi nem szekuláris iszlám nem elfogadható, és ez a feltétele annak, hogy európaiak legyenek a muzulmánok is?
Engem ateistaként zavar, de nagyon jól el tudom képzelni, hogy egy kellően intelligens mélyen hívő konzervatív embert is felháborítana. Akkor meg miért működne együtt, hacsak nem kényszeríted mással?
Ez az egész egy hamis megoldás. Nem elfogadás és nem semlegesség, hanem negyedik irány. Amit ha nem fogad el valaki, akkor lehet megpróbálni beszervezni terroristának. Függetlenül attól, hogy van-e neki valami személyes traumája az életében.

Az IS célja: háborút akar kiprovokálni köztünk és a próféta követői között. Nem szabad felülni a provokációnak.

Vagy felvállalhatnánk és akkor tesztelhetnénk, hogy melyik erősebb, a mi szekuláris, tudomány-alapú világnézetünk, vagy a babona-alapú, vallási törzsi összetartás.