Kép forrása. 

nem politizál, csak Tibet érdekeit képviseli, de azért szívesen beleszól a nemzetközi politikai eseményekbe, ha megkérdezik.
Ez ugyanaz a trükk, amit a jósok szoktak alkalmazni, amikor mondanak valamit, majd rögtön vissza is vonják, és a kettő közül valamelyik csak igaz lesz. Tehát tévedhetetlenség. Vagy legalábbis az egyszerű emberek szemében a bölcsesség megtestesülése.
Csak én unom már, hogy ezt nemhogy jónak tartják, de a sajtó egyenesen keresi őt, hogy ehhez hasonló baromságokat mondjon, majd azt lelkesen közli is? Nem lehet ez talán egy kicsit része a problémának? És legalább részben az oka annak, hogy képtelenek vagyunk megoldani az ilyen konfliktusokat, mert az átlagember – egy demokráciában pedig ez a szavazók többségét jelenti – így gondol ezekre a konfliktusokra?
Ha megvalósíthatatlan megoldásokat tudunk csak elképzelni, és csak erről vagyunk hajlandóak beszélgetni, egymás közt és a közbeszédben, akkor a dolgok továbbra sem fognak változni. Ha viszont valaki azt meri mondani, hogy adjuk fel az ehhez hasonló irreális elvárásainkat, és végre csináljunk is valamit, azt rögtön Hitlernek vagy Sztálinnak nyilvánítják. Talán az egyetlen hely, ahol ezt megteheted az a katonaság és a titkosszolgálat. Bár utóbbi, a franciáknál – ahogy az elmúlt héten láthattuk – nem igaz.

Lássuk mit is mondott a láma, a Deutsche Wellének. A magyar sajtóban ugyanis csak a legpopulistább #békeüberalles deepityket közölték. (deepity egy kijelentés, mely mélynek hangzik, de valójában csak egy üres kijelentés. Magyar megfelelőről nem tudok.)

Az emberek békében akarnak élni. A terroristák szűk látókörűek, és ez az egyik oka az öngyilkos merényletek burjánzásának.

A saját dogmái – nem bizonyított – felsőbbrendűségének hitén kívül, vajon miért gondolja azt, hogy a terroristák szűk látókörűek lennének bármiben is? Szerintem nagyon nem azok. Ez a kijelentés egy manipuláció. Aki nem abban hisz, amiben én, aki nem úgy látja a világot, ahogy én, az szűk látókörű, nem elég felvilágosult, nem elég jó ember stb. Pedig ezzel nem mondott többet, mint azt, hogy szerinte, nála és az ő hívő társainál van az egyetlen igazság, mindenki más hülye. Persze ezt eltakarja a sok éves média által generált bölcsesség-máz, amitől az emberek már végig sem gondolják, hogy ez mekkora baromság, és hogy gyakorlatilag ez ellenük is szól, mert hiszen a Dalai láma csupán bölcsességekben kommunikál.
Nem. A pénteki párizsi merényletek elkövetői igenis tudták, mit csinálnak és, hogy ennek milyen hosszú távú következményei lesznek. Ez volt a tervük. Itt nem szűklátókörűségről van szó, hanem az elkövetők és csoportjuk saját érdekeinek, mindenki más felé való rendeléséről van szó. Ez normális. Ez az összes konfliktus alapja. Azonban ez nem szűklátókörűség, mert nem egyvalaki ideiglenes sikere a tét, hanem az egyetlen igaz isten igazságának elterjesztése a világon.

Azon, hogy vallási vezetőként ezt csak úgy kijelenti és erre a hallgatóság csak bólogat, már nem csodálkozom, mert ez így működik, nem csak a Dalai láma esetében, hanem az összes vallási vezetőnél.

Ezt a problémát nem fogjuk tudni csupán imával megoldani. Buddhista vagyok és hiszek az imádkozásban. De ezt a problémát az emberek teremtették, és most Istent kérjük, hogy oldja meg. Ez nem logikus.

(itt nem értek egyet a 444 fordításával, mert nem az ima erejéről beszél, hanem az imádkozásról, mint folyamat. Mindjárt elmondom, miért.)

Tenzin Gyatso nem bölcsességekben, hanem sound bite-okban, frappánsságokban beszél már jó ideje. Ezért szereti őt a sajtó. Az Elnök emberei sorozat mutatja meg nagyon jól, mi a baj ezzel. Angol nyelvű videó itt.
A jelenet az elnökválasztási vita egyik pillanata, amikor a moderátor arról kérdezi a jelölteket, hogy mi az álláspontjuk az adók emelésével kapcsolatban. Richie kormányzó azt válaszolja, hogy ő "egyszerű nép gyermeke" és az „adókat csökkenteni kell, mert az amerikai nép jobban tudja, mire költse a pénzét, mint a szövetségi kormány.”
Bartlet gratulál neki a frappáns, tíz szavas válaszhoz, majd visszakérdez: „Rendben, és a mi a következő tíz szó? Magasak az adóid? Az enyémek is. Mond meg a következő tíz szót arról, hogyan fogjuk ezt megcsinálni? Ha utána újabb tízet tudsz adni, most kiszállok a versenyből. Nagyon ritkán vannak napok amikor abszolót helyes és helytelenről beszélhetünk, de azokon a napokon majdnem mindig magukba foglalják a halottak számát is. Ezen kívül nem sok árnyalatoktól mentes döntést lehet hozni egy ország vezetésében, ami beleférne tíz szóba.”

De gondoljuk végig, mit is mondott itt a Dalai láma. Nekem ez azt mondja, hogy imádkozni csak legfeljebb a saját megnyugtatásunkért érdemes, mert kérni az isten(ek)től értelmetlen.
Ő hisz az imádkozásban, mint tevékenységben, de szerinte ezáltal nem kérhetjük istentől, hogy oldja meg a gondjainkat, mert az nem lenne logikus. Akkor mi értelme van az istennek, ha nem avatkozik közbe, ha baj van? Tudom, ez a régi, és ismert „rossz problémája”, amire különböző válaszok vannak, mindkét oldalon. Itt most csak azért fontos, mert jól mutatja, hogy isten teljesen felesleges. Ha azt hiszed, hogy isten létezik, de nem avatkozik be az emberek dolgaiba, mert ők csinálták a bajt (áldozathibáztatás pff, mi az?), akkor az az isten egyenlő a nem létező istennel. Akkor meg minek imádkozni?
Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy egy keresztény ember miért tartja ezt egy jó gondolatnak? A keresztyénségben az ima célja, az istennel való kommunikáció, „kérj és megadatik” stb. Ezt a kijelentést a legjobban a keresztények kellene elutasítsák, nem én.

Ezért dolgozzunk a békéért a családunk körében és a társadalmunkban, és ne várjunk segítséget Istentől, Buddhától vagy a kormányoktól.

Még hogy Richard Dawkins az ateisták pápája. Ezek szerint a Dalai láma az. Ha nem várhatunk segítséget sem istentől, sem Buddhától, sem a kormánytól, és csak magunkra számíthatunk, akkor a vallás felesleges.

Az irónián túl, ez a kijelentés szintén egyike azoknak, amilyeneket sokszor hallani a Dalai lámától, és amin én mindig csodálkozom, hogy hogy nem hallja senki, hogy ez mennyire regresszív és hülyeség. Az ehhez hasonló kijelentései miatt tisztelik még a keresztények is, mert hiszen a család és a közösség fontosságáról papol, tehát biztos, jó és biztos, egyetért velünk. Dehogy. Ez egy visszalépés.
A problémákra a megoldás, nem abban rejlik, hogy visszatérünk a törzsi szerveződési szintre és ott majd megoldjuk az ehhez hasonló nemzetek-közti konfliktusokat, és akkor majd eljön a világbéke. Itt regresszióra buzdít a láma, nem haladásra. Haladás az lenne, ha az emberiséget építenénk, nem pedig visszatérnénk a törzsi gyökereinkhez, bezárkóznánk a kis közösségeinkbe, mint a társadalom (értsd: nemzet, legfeljebb ország) és a család. A családunk az emberiség kellene legyen, és erre lenne érdemes törekedni, nem pedig elvetni a nemzetközi közösséget, és a kormányt, mint intézményt.
Sokan azért fognak ezzel egyetérteni, mert nem szeretik, hogy a kormány folyton szabályokat hoz és korlátozza őket. Főleg az individualista európaiak fogják ezt szeretni, pedig ez sem egészséges. A kormányok nem a múlt, hanem a jelen és a jövő. Nem azért van rájuk szükség, mert csak, vagy mert ez a hagyomány, hanem mert van egy szerep – társadalmi szinten –, amit a kormányok tudnak csak betölteni. Nem lehet minden problémát – a nemzetközi konfliktusokat meg pláne nem – megoldani azzal, hogy szeretjük a családunkat és jóban vagyunk a szomszédokkal.
A Dalai láma itt egy hibás megoldást ajánl és mindenki lelkesen tapsikol hozzá. Szisztematikus megoldásról beszél, de közben egységnyi megoldást mond. Valóban szisztematikus megoldást ugyanis csak egy kormány tud megvalósítani. Szeretheted a családodat, amennyire csak akarod, az nem fog kiterjedni több milliárd emberre. A szisztematikus nem ezt jelenti. Ismét egy olyan eset, amikor a láma csak azért használ egy szót, mert tudja, hogy azt a rajongói szeretik, de a szó jelentését vagy nem érti, vagy nem is akarja használni.

Emberi lények vagyunk és nincs alapja vagy jogosultsága mások meggyilkolásának. Ha testvéreidnek tartod a többi embert, és tiszteletben tartod a jogaikat, akkor nincs helye az erőszaknak.

És ha nem tartjuk testvéreinknek a gyaurokat vagy a pogányokat, akkor nemhogy tiszteletben nem kell tartsuk őket, de még jogaik sincsenek. Tehát megölhetjük őket, a testvéreink és a saját érdekünk és értékeink terjesztése érdekében. Ezzel meg visszatérünk az elején említett szűklátókörűségre. Ez pont, hogy nem az. Az előbbi, dolgozzunk a békéért a családunkban és a társadalmunkban kijelentés, ugyanezt mondja. Hol is mondott újat a Dalai láma? Ja, hogy ő használta a varázsszót: „Béke”? Ne feledjük, hogy az iszlám is a béke vallása, a saját elmondása szerint.
Valamint, ha mindenki áttérne az egy igaz hitre (mindegy, hogy melyik lenne az), akkor is béke lenne. Akkor is ha az nem a buddhizmus lenne, és nem is a humanizmus, amit a láma hirdet. (létezik egy nagy H-betűs Humanizmus is, a szekuláris humanizmus, ami mást jelent, és ami szerintem sokkal jobb alternatívája a kérdésnek, mint az összes vallási humanizmus)

azok a problémák, amelyekkel manapság szembesülünk, felületes különbségek eredményei, ami a vallási és nemzeti hovatartozást illeti. Egy nép vagyunk.

Ez már a dühítő kategória. Ha valaki hajlandó felrobbantani saját magát, hogy pusztítsa a hitetleneket, az nem felületes különbség. Amíg a velünk-egyet-nem-értők mély hitét így lekicsinyeljük, addig nem leszünk „egy nép”.
Ha nem vesszük komolyan a másik fél világnézetét, és felületesnek nyilvánítjuk, addig annak az illetőnek semmi kötelessége komolyan venni bármit, amit mi mondunk. Akkor is ha az a „legyen világbéke” vagy „egy nép vagyunk” varázsformulák. Le kellene szokni arról, hogy utóbbi részesítsük előnyben a közbeszédben, és végre őszintén odafigyelni és meghallgatni a másikat. Párbeszéd nem abból lesz, hogy előre eldöntjük, hogy a vallás és a nemzet egy mellékes dolog, amíg az a másik félnek a legfontosabb dolog az életében.
Amiről itt beszél a láma az egy következtetés, nem pedig egy kiindulópont. Ezért nem lehet a párbeszéd és a megoldás alapja. Csupán a különböző ideológiák összecsapásának az alapja lehet. Ott meg az győz, aki erősebb, és aki hajlandó messzebb menni a saját nézetének érvényesítése érdekében.

A gondjaink szaporodni fognak ha nem az erkölcsi értékeinket helyezzük a pénz felé.

Újabb deepity a gazdag nyugatiaknak, akik unják vagy lelkiismeret-furdalásuk van a pénz miatt. De hogy jön ez ide?

Ha az emberek azt gondolják, hogy a [a Dalai láma] intézménye nem releváns többé, akkor meg kell azt szüntetni.

Végre valami, amiben egyetértek. Persze ez is szépen hangzik, de ezzel a Tenzin Gyatso nem azt mondja, amit sok naiv ateista hisz, hogy majd megszűnik a vallás és, hogy a buddhizmus ateistábbá válna. Amíg az embereknek szüksége van a vezetésre – és szükségük van rá, ezt látjuk nap mint nap –, addig a szerep megmarad. Valószínűleg másképp fogják hívni, más rituáléi lesznek, de amíg a közösségen belül erre van egy igény, addig létezni fog. És valaki be is fogja tölteni. Ez sem továbblépés, hanem csupán újrastrukturálás.

Nem veszek részt többé a politikai ügyekben. Már csak Tibet jóléte foglalkoztat.

Akkor miért szól bele a nemzetközi politikai kérdésekbe? Mert Tenzin Gyatso régi motoros és még jobban tudja kezelni a sajtót, mint a PR pápa. Tudja jól, hogy Tibet érdeke azt kívánja, hogy a nemzetközi köztudatban folyamatosan legyen jelen a kérdés. Ezért nyilatkozgat olyan kérdésekben, amelyekben nem kompetens, és amelyek nem érintik egyenesen az általa képviselt közösséget. Amíg a Dalai lámáról olvasnak az emberek, addig Tibet függetlensége él a köztudatban. Mindegy, hogy mit. És csak ez a fontos, a saját érdekének képviselete. Ugyanúgy ahogy a párizsi merénylőknek a sajátja. Most mondjam, hogy a Dalai láma munkássága is felületes és szűk-látókörű?

A teljes interjú elolvasható itt.
Egy rövid magyar nyelvű részlet itt.