Február 12.-e nemzetközi Darwin nap. Erre készülve, tematikus hetet tartok, minden napra egy-egy tevékenységgel vagy gondolattal, ami valamilyen módon kapcsolódik Darwin munkásságához vagy az evolúció elmélethez. Ha gondoljátok, tartsatok velem.
A könyv, eredeti címén Annie's box (Annie doboza), nem jelent meg magyarul. A Creation – The True Story of Charles Darwin (Teremtés – Charles Darwin igaz története) címet a megfilmesített változat után kapta. Én angolul olvastam, és ajánlom mindenkinek akit érdekel Darwin története, mert a könyv egy teljes életrajz. Felnőtt korától egészen a haláláig, részletesen követi, úgy az evolúció elmélet megírásának folyamatát, mint a családján belüli eseményeket és gondolatvilágot. Olyan, mint egy viktoriánus kori regény, de a szereplők valódiak. A főhős pedig nem más, mint maga Charles Darwin.
1848 novemberében Charles apja „hitetlenként” halt meg. Charles-nak és Erasmus-nak szembe kellett nézniük azzal a kérdéssel, hogy apjuk vajon örök kárhozatra van-e ítélve, mert elutasította Krisztus megváltásról szóló üzenetét, ahogy az a Bibliában meg van írva. Erasmus biztos volt benne, hogy Isten kegyes volt az apjukhoz, a halála által, ezért, ahogy Fanny Wedgewood-nak írta: „nem tudok mást gondolni, mint azt, hogy Isten úgy vette el őt, hogy többé ne szenvedjen”. Úgy tűnik nem tartott tőle, hogy az apja örök kárhozatra kerül, mert elutasította Krisztus üzenetét, és nincs semmi arra utaló jel, hogy Charles ezért aggódott volna.
A következő év elején Charles folytatta a szekptikus olvasmányait. Erasmus és Fanny barátnője Harriet Martineau írt egy könyvet, a Szentföldre tett utazásáról, „Keleti élet – Jelen és múlt” címmel. Írói karrierjét unitáriusként kezdte, de az 1848-as években egyre inkább kétségeket fogalmazott meg a kinyilatkoztatás-alapú vallásokkal kapcsolatosan és egy rövid teista időszak után, áttért az ateista humanizmusra.
A Keleti élet c. könyvben megpróbálta megmutatni a keresztény hit, egyiptomi és zsidó vallásra alapuló származását és utalt a tisztán emberi eszményekre, amelyeket az erkölcsi értékek végső céljának tartott. Harriet Martineau felajánlotta a kéziratot a John Murray kiadónak, de az elutasította, mondván, hogy ez „egy hitetlen hajlamú mű, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy leszólja az autoritást és aláássa a Biblia hitelességét”. Charles ellenben „különösnek és érdekesnek” találta a könyvet.
Charles két megjegyzést is tett azzal kapcsolatban, hogy mikor és miért hagyta el teljesen a keresztény hitet. Mindkettő 1848 és az azt megelőző, illetve azt követő évekre utal, mint fordulópontra. Az önéletrajzában, Charles azt írja, hogy „az 1840-es években a hitetlenség nagyon lassan kúszott belém, de végül teljessé vált. Annyira lassú iramban történt, hogy nem szenvedtem tőle, és azóta egyetlen pillanatig sem kételkedtem benne, hogy a következtetésem helyes volt”. A második alkalom, egy Down-t (a Darwin család birtokának neve, a ford. megjgy.) meglátogató személynek tett megjegyzése volt. Azt mondta neki: „A negyvenes éveimig nem adtam fel a kereszténységet”. Amikor az illető megkérdezte, hogy akkor miért mondott le a hitéről, Darwin egyszerűen azt válaszolta, hogy megvizsgálta „a kereszténység állításait” és azok „nem voltak bizonyítékkal alátámasztva'. Charles 1849 februárjában töltötte be a negyvenet. A megjegyzése, miszerint „nem érzett szenvedést” amikor feladta a keresztény hitét, abban az időben rendkívülinek számított, ugyanis akkoriban a kételkedés és a hittel való küzdelem sokak számára fontos kérdéseknek számítottak. Charlesnak a kérdés csupán a bizonyítékokon múlt.
Az egyik szerző, akit Charles 1849 és 1850 közt érdeklődéssel olvasott, Francis Newman volt, az „Istentelen egyetem” latin professzora, és John Henry, a későbbi Newman bíboros, öccse. A két testvér elhidegült egymástól az 1830-as években, amikor John az oxfordi mozgalomban lett vezető személyiség, és amely nagy hangsúlyt fektetett az egyházra, az autoritásra és a vallásos formaságokra. Eközben Francis legalább akkora lelkesedéssel érvelt a liberális és kritikai szemléletű hit mellett. Francis könyve, „A héber monarchia”, alkalmazta a bibliakritika módszerét, és amellett érvelt, hogy az Ótestamentum nem lehet Isten szava, mert több szövegből álló tákolmány, ami magán viseli „az emberi elme és kéz jeleit”. „A lélek, az ő bánatai és reményei” c. munkájának alcíme „A lélek természettudományos leírására vonatkozó esszék, mint a teológia valódi alapja” volt. Ahogy Charles, ő is hitt abban, hogy a „szerves élet”-ben, gyakran szenvedünk el veszteségeket a természet törvényei miatt, amelyek nem veszik figyelembe az ember erkölcsi állapotát. Elvetett minden szentírásra vonatkozó és teológiai érvet az elkövetkező életre vonatkozóan, mondván, hogy az ebben való hit mindig is csak egy reménység lehet, aminek az alapja kizárólag az intuíció.
Forrás: Creation – The True Story of Charles Darwin – Randal Keynes, John Murray, 2001, pp. 120-121.
