Pár évvel ezelőtt, az angolszász Skeptics in the Pub mintájára, indult egy Ateista sörözés nevű, rendszeres találkozó, ahol ateisták, agnosztikusok és érdeklődők találkoztak, beszélgettek és ismerkedtek egymással, egy-egy tea, üdítő vagy sör mellett.
2015 januárja óta én szervezem az eseményt, Hitetlen kocsma néven, és mivel rengeteg érdekes téma, és gondolat hangzik el, ezért érdemesnek tartom feljegyezni belőlük párat.
A következőkben ezekből a beszélgetésből olvashattok egy rövid ízelítőt. A saját véleményem nem mindig jelenik meg, mert a hangsúlyt a többiek gondolatain van, és ezekből igyekszem minél többet visszaadni. A saját gondolataimat, és megjegyzéseimet dőlt betűvel olvashatjátok.

Az esemény nyilvános, és bárki előtt nyitott. Mindenkit szeretettel látok, szerdánként a B-Terv Caféban.

Az „Imádkozzunk!” felszólítást nem feltétlen kirekesztő szándékkal mondják a keresztények, mert nekik ez a normális reakció. Elismerve a jó szándékot, amit ez jelent, akkor is elvárható, hogy ne kirekesztő jelmondatok legyenek jelen a közbeszédben.

Ha az a cél, hogy minél több emberhez szóljunk, akkor olyan jelmondatot kell választani, ami befogadóbb.

Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy mit gondolunk a dologról fontos lenne tudni, hogy miért akarnak imádkozni? Azért, hogy ne történjen több ilyen vagy az áldozatok lelki üdvéért?
Ha egy hívő úgy érzi, hogy neki ez egy lelki szükséglet, vagy neki ez segít, akkor ezt miért ne tehetné meg, a saját eszközrendszerén belül? Miért kellene ezt bárki sértőnek érezze?
Valaki mondta, hogy inkább utóbbi. A kérdésfeltevő szerint, tehát ez inkább a hívők saját megnyugtatásukra szolgáló babonasága, és ezért nincs baj vele. Viszont a keresztény hitrendszeren belül is problémás a dolog, hiszen azt, hogy ki üdvözül az Úr dönti el, és az ezért való imádkozás csak egy része a dolognak. Nem minden keresztény szekta értelmezése szerint.

Ezzel szemben a Dalai láma arra szólított fel, hogy ne imádkozzanak az emberek. Hogy ez miért nem sokkal jobb, itt írtam hosszabban.

Ez az egész egy nem szekuláris gondolat.

Tiszteletben kell tartani a más világnézeteket, és a „Pray for Paris” kirekesztő. A „Je suis Charlie” nem kirekesztő, mert mindenki mondhatja magáról, nem csak a hívők.
Van egy Je suis Paris alternatíva is. Akinek az szimpatikusabb, azt is megoszthatja.

Az arab tavasz óta elindult egy folyamat, aminek következtében az iszlám még soha nem volt olyan gyenge, mint most. Tulajdonképpen az a probléma, hogy az arab világ évszázadokkal van lemaradva, mint a nyugat. Történelmileg alakult így. Az arab tavasz ezt a modernizálódási folyamatot indította el. Másképp nem lehet fejlődni („evolucionálni”).
Azért fontos, hogy Európa fogadja be és integrálja ezeket a menekülteket, és a bármilyen más okból érkező bevándorlókat – akkor is ha ez egy tényleges népvándorlás része – hogy a következő generációkban ne legyenek Európa/Nyugat-ellenesek a fiatalok, mert az vezet az ehhez hasonló radikalizálódáshoz és terrorcselekményekhez.
Gondolkozni kell, nem csak „reptiliánusan” (érzelmileg, ösztönösen) reagálni a dolgokra.

Erre volt egy ellenvetés, hogy az ellenséges mentalitás és a különálló közösségek meg tud maradni akkor is, ha különben együtt él több különböző népcsoport. Példaként Amerika volt említve, ahol a latino közösségek megtartják a saját kultúrájukat, de mégis sikeresen együtt élnek a többséggel.

Kérdéses, hogy egy más kultúrából érkező ember mennyire tud beilleszkedni az itteni kultúrába.
Minden Franciaországba bevándorlótól elvárják, hogy franciább legyen, mint egy francia, különben marginalizálódik. Ekkora tömegek esetén ezt elvárni lehetetlen, és még nem tudni, hogyan fog ez alakulni.

Mi nyugatiak, azt tehetjük, hogy elviselhetőbbé tesszük, ezeknek az embereknek, ezt a helyzetet. Valamint úgy alakítsuk a világpolitikát, hogy a szekularizáció le tudjon játszódni az arab világban is.

Nem népvándorlás, mert csak Szíriában, és Törökországban volt nagyobb mozgás. Aki csak menekült státuszt kap, az vissza akar menni, ha rendeződtek a dolgok, ezért menekült és nem bevándorló.

Ha egyenletesen lennének szétosztva akkor lenne nem gond. Mindenki a magafajtákkal szeret lakni. Ha befogadjuk őket, akkor nem lehet erőszakkal szétosztani őket. Ezért nem kevés az egy millió új ember.

Hogy még mindig muzulmánok, annak a jele, hogy nem sikerült az integráció.
Valaki említette, hogy van egy disznóhúst nem fogyasztó ateista muzulmán ismerőse.

Ezeket a terrorcselekményeket nem a vallási radikálisok követik el. Majdnem olyan vallástalan fiatalok, mint mi. Nem tartják tiszteletben az iszlámot. Gyökértelen emberek, mert nem fogadja be őket a nemzetállam, a vallási hovatartozásuk miatt.
Az IÁ propaganda egy nagyon jól felépített marketing stratégia. Világvégéről, az iszlám győzelméről szóló próféciákkal vonzza be az embereket, akik így önrakilalizálódnak. Nem másról van szó, mint az országukat, a nyugat által, ért megaláztatásra való reakció.

Ha ezt a kampányt a keresztények maguk közt kezdték el, az rendben van, mert ott elfogadható. Ha csak véletlenül került ki onnan, akkor az egy szerencsétlen dolog. Viszont, ha valaki úgy gondolta, hogy ez egy globálisan elfogadható gondolat lenne, akkor érdekes, mert úgy tűnik, nem hallott még a felvilágosodásról. Erre nehéz lenne azt mondani, hogy nem provokáció.

Egy keresztény számára nem létezik olyan, hogy nem imádkozás. Ez nem szerepel a potenciálisan zavaró dolgok közt. Az imádkozás számít a normálisnak.

Nem lehet azt mondani, hogy az ISIS által toborzott terroristáknak nincs köze a valláshoz. Fegyvereket is kel használni, de inkább ideológiai háborúról van szó. Ebben segíthetnek az európai muzulmánok. Csak akkor lehet békésen együtt élni.
Európának példának szolgálhat Amerika, azáltal, hogy hogyan integrálja az Egyesült Államok, a saját bevándorlóit.

Nagyon kis csoportja a muzulmánoknak terrorista, de akkor is létezik egy nagyon fontos és számottevő kulturális különbség, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.
A zsidók integrálódtak, de nem asszimilálódtak. A kettő különböző dolog. Amerikában integrálódnak, de nem asszimilálódnak.
Magyarországon a cigányságot még a kommunizmus alatt „integálták” vége lett a dolognak, újra ott vannak munka nélkül. Fontosabb lenne, hogy emancipálódjanak, ne a kormány problémája legyen az integráció, hanem a kultúrák problémája, ők oldják meg.
Ha úgy élnek gettókban, hogy van pénzük és jól érzik magukat a saját közegükben, akkor nem lesznek problémásak, mert nem lehet közülük terroristát beszervezni.

Minimális integráció az, hogy betartja az ember a törvényeket. Ilyen értelemben a muzulmánok 98%-a integrálódott.
Viszont a magyarok 85%-a nem integrálódott, mert adót csal.
Ha az lenne az integráció feltétele, hogy ünnepeljük a karácsonyt, akkor mi se vagyunk integrálódva a keresztény magyar társadalomba.

Ezek a gyökér nélküli fiatalok, bizonyos szempontból maguk vallástalanok, viszont egy hazára lelnek az IÁ-ban, imponál nekik, hogy végre valaki erőt mutat a nyugat ellen. Az iszlám ideológia ellenére csatlakoznak, a kultúrájuk védelmében, azok ellen akiket ők is utálnak.
Léteznek ilyen ellentmondások a magyar kultúrában is. Lásd a Jobbikot támogató fiatalok, akik nagy része ateista, de mégis eltűri a félpogány, félkeresztény elemeket, mert úgy gondolja, hogy csak a Jobbik tud erőt mutatni és ez fontosabb, mint a vallásos elemek.

- Akik végrehajtják a merényleteket számítanak rá, hogy ők belehalnak ebbe. Ők a legalja. Ők mást keresnek és mást kapnak, mint akik a vezetésben vannak. Soha nem fogjuk megtudni, hogy a vezetők mennyire hisznek az IÁ ideológiájában. A hierarchia tetején levők cinikusak. Nem is hisznek az egészben, csak felhasználják a vallást. Jó, de ezt hogy ellenőrzöd? Talán csak akkor lehetne ezt biztosan tudni, ha elegendő pénz összegyűjtése után a vezetők leléptek volna.
- A résztvevőknek hinniük kell benne.

„Lehet hogy a családjukat ejtették túszul és azzal kényszerítik.”
Vannak olyanok, akiknek a családja nyilatkozott, hogy szegény gyereket elvitte az a hülye imám, de Allahu Akbár. (az iszlámban való hit nem rendült meg emiatt náluk)

A hetvenes években az iszlám világ sokkal szekulárisabb volt, mint most. A szovjet egalitarizmus rezonált az iszlám világ egalitarizmusával. Majd kialakult egy korrupt, de szekuláris vezetés, és az a szomorú helyzet alakult ki, hogy az ellenzéki mozgalmak iszlamista jellegűek. Itt valami félresiklott, amit nem ártana megérteni.

A második generáció elvárja, hogy bennszülöttként bánjanak vele. Úgy érzi jogai vannak, de kötelezettségei nincsenek. Ezeket szólítja meg a terrorizmus.

Azért muzulmán, mert úgy érzi, hogy máshová nem kell. Alapvetően nem terrorista, de közülük lehet kiválasztani azokat akik terroristák lehetnek.

Aki azt mondja Allah Akbar és lövöldöz, annak el kell hinni, hogy ezt Allahért teszi. Azért hogy másnak legyen pénze én nem akarok meghalni.

Divatból mondják, hogy Allah Akbár.
Nemrég lelőttek egy karikaturistát, akinek a gyilkosát a saját bandája közösítette ki, mert annyira erőszakos volt. Neki ez csak egy hepp volt, nem járt templomba, és csak azért mondta, hogy Allah Akbár, mert ez most a menő.

Ezen kívül vannak akiket tényleg imámok szerveznek be és elküldik őket kiképzőtáborba Szíriába, vagy Pakisztánba.
Úgy ki lehet mosni az agyát, hogy mint egy robot teljesíti, amit kell. Tökmindegy, hogy ő hívő vagy sem. Kondicionálják, hogy azt tegye, amit kell.

A vallási jellegű terrorizmus a napjaink jele. Baszk szeparatisták, stb. akkor az volt a divat.

A többi terroristák nem szedtek annyi áldozatot, mint a muzulmán terroristák.

Szerelemből áll be terroristának. Stockholm szindróma.
Pszichológiai kényszerek miatt csinál valamit, akkor is ha nem vagy híve annak az ideológiának. Csoportnyomás hatására… igazából ő az áldozata annak a cselekménynek.

Itt is számít az ideológia. Ha azzal mosnák az agyát, hogy segítsen másoknak, akkor nem lenne ez a probléma.

Burkás vagy niqabos nők látják a török szappanoperában fejkendővel vagy anélkül szereplő nőket, látják, hogy nem az a normális, hogy ilyen ruhában kell lenni.
Amikor a nőket iskolába engedik, akkor megszűnik a gyerekek mecsetbe cipelése. Az iszlám visszaszorítására csak a nők felemelésén keresztül vezet az út.

Volt egy terrorista aki megölt egy rabbit, és akinek a fia később erről írt egy könyvet. Abban elmeséli, hogy az apja egy baleset következtében lett rokkant, és emiatt nem tudott dolgozni, majd egyre jobban kirekesztve érzete magát a társadalomból, és így lett egyre radikálisabb, abban a muzulmán közösségben, ahová addig csak hagyománytiszteletből jártak.
Tehát a terroristává válás folyamata során kell egy sértődés, kibillentés, bármilyen okból, hogy valaki radikálissá váljon. Ez az ok nem feltétlen vallási. Nem egy másik vallású valaki kell megsértse, azért, hogy gyűlölni kezdjen.
Ha ennek az embernek lettek volna olyan kötődései, amelyek nem a radikális iszlámhoz kapcsolódnak, akkor talán nem történt volna ez.
A probléma az, hogy nincs alternatíva. Krízis esetén eszköztelenség van. Ha ekkor egy radikális muzulmán közösség lép színre, akkor az lesz az egyén számára a megoldás.

- Magyarországon X ezer ember lesz rokkant, és köztük nem lesz terrorista.
- Viszont lesz rengeteg alkoholista.

Az iszlám nem veszélyesebb, mint a kereszténység. Iszlám más állapotú országokban van. Itt már leszoktattuk a keresztényeket arról, hogy boszorkányokat égessenek, ha nem vigyázunk akkor megint fognak. Lásd Anders Breivik.
- A terrorizmust nem lehet felszámolni teljesen, mert olyan mint a bűnözés, soha nem lehet teljesen felszámolni.
- De lehet, lásd a baszkok esetét.

A menekülteket kontrolláltan be lehet engedni. A második, harmadik generációsak a veszélyesek.
- Most engedjük be a 20 év múlva robbantókat.
- A törökök Németországban nem robbantgatnak.

A terrorizmus veszélye eltúlzott. A német autópályákon 200 km/h-val mennek az sokkal veszélyesebb.

A baleset nem ugyanaz, mint a terrorcselekmény. A szándékosság számít. Zárjuk be a B-Tervet, mert az alkohol öl, butít és nyomorba dönt.
„Valamikor véletlenül el fogok gázolni valakit.” nem ugyanaz, mint „Most fel fogok robbantani valakit.”

A jelenlegi gazdaság igényli a magasan képzett, független embereket, akik témában, térben, bármiben készek váltani, és ehhez képest van egy megfelelő háttértudásuk. Ez hatékony gazdasághoz vezet, de összeegyeztethetetlen sok mindennel, például család. Nehéz ebbe a sémába olyanokat belevinni, akiknek egyéb hátrányuk is van. Ennél még jobban az hátráltat, ha ehhez még egy személyes tragédia is hozzájárul.

Az emberek integrációja minden pénzt megér. Nem csak azzal, hogy nem okoz bűnözést, hanem mert értékes tagja lesz a társadalomnak és hozzá tud tenni a gazdasághoz és a kultúrához.
A skandináv országokban ezt jobban csinálják. Nem mindegy, hogy milyen valódi segítséget és motivációt kapnak azok, akiknek erre szüksége van.

Ha létrejön egy párhuzamos társadalom, az a veszélyes. Nem azért nem illeszkedik be, mert nincs rá lehetősége, hanem mert nincs rá szüksége. Szegregáltság nem azért van, mert a többségi társadalom nem ad lehetőséget erre, hanem azért, mert az illető kisebbségnek nincs rá igénye.
Nálunk erre példa a kínai származású közösség. Egymással csinálnak mindent, nem asszimilálódnak a többségi társadalomba, mégsem robbantgatnak.