„Orbán nyert. Kivándorlok.”
Dehogy fogsz. A kivándorlás nem ugyanaz, mint elmenni öt napra nyaralni Londonba és megnézni a látványosságokat.
Én kivándoroltam. De én Magyarországra. Mert anno nem tetszett az a szintű korrupció, és elutasítás, amit Romániában tapasztaltam. Tudom, milyen bőröndönként elhordani a cuccaidat. A nagy ünnepekre „hazajárni”. Hetente hallgatni az anyu siránkozását arról, hogy „nem vagy itt fiam, és nem rossz neked ott a nagy világban?”
A magyarok többségében (igen még az ellenzékiek esetében is) pedig túlságosan erős a nemzeti hovatartozás érzése. Semmi nem olyan szép, mint magyar puszta. Semmi nem olyan jó, mint az eredeti paprikás krumpli és a pacal. És egyetlen nyelv sem olyan szép, mint a magyar. Ezért a magyarok nem tanulnak, és nem is tudnak rendesen idegen nyelveket. Viszont, míg egy britnek, vagy németnek ez nem gond, hiszen elköltözhet több másik országba, ahol helyi jellegzetességekkel, de alapvetően ugyanazt a nyelvet beszélik, addig a magyarok az ők fura ázsiai nyelvükkel és az alig makogott angol tudásukkal, illetve a tanulási hajlandóság hiányukkal nem tudnak csak úgy beilleszkedni valahol máshol.
A kivándorlás amúgy sem fél lábbal, és fél szívvel csinálható dolog. Nem azért fogsz kivándorolni, mert intellektuálisan frusztrálónak érzed a politikai közbeszédet. A kivándorláshoz kell az a vágy is, hogy ott légy. Ha azzal a hozzáállással indulsz neki, hogy majd a gazdag nyugaton kicsit megszeded magad, amíg otthon olyanok ülnek a parlamentben, akik neked nem tetszenek, addig nem fogsz megpróbálni beilleszkedni sem. Ha meg nem próbálod, akkor nem bevándorló vagy, hanem turista.
És néhány év múlva haza fogsz menni a mama kosztjához.
És az Orbán rendszerhez. Mert továbbra is az lesz ott, hiszen te, aki ennek alternatívája lehettél volna, külföldön voltál.
Az ellenzék jó a fidesz rossz
A fidesz a magyar nemzet hivatalos állami kommunikációja formájában, a lehető legnagyobb nyilvánosságnak kommunikálja a magyar nemzetről, és a politikáról való vízióját. A töketlen, gyáva, és vízió nélküli ellenzék ezzel ha lenne platformja sem tud versenyezni.
Nem csak azért, mert nincs kiadó óriásplakát felület, vagy csak öt perc jut a köztévében az ellenzéki pártoknak, hanem mert nincs üzenetük. Mert mit üzent a teljes ellenzék a szavazóknak az elmúlt három évben? Hogy nem képesek összefogni. Hogy akik valamennyire összefogtak, azoknak a mondanivalója a miniszterelnök-jelöltjük nevével való olcsó poénkodásban, és a múzeumi komcsi/szoci szlogenekben merül ki. Ja, bocsánat ez maga a kampány volt. Addig meg a síri csend.
A fiatal, a jövő reménye párt-próbálkozás, más néven a Momentum, meg olyan szinten röhejes programmal állt elő, hogy én, aki nem vagyok jártas a politikában, és nem foglalkozom vele amatőr szinten, mint a legtöbb felnőtt magyar férfi, még én is nevetségesnek tartottam. Annyira izzadtságszagú, és élettelen programjuk volt, amibe beleolvasva az volt a benyomásom, hogy politológia házikat olvasok, nem egy működőképes, urambocsá' kormányozni képes párt komolyan vehető programját olvasom.
Magyarországon ma egyetlen politikai párt van: a fidesz. Mindenki más csak úgy tesz, mintha politizálna. Közben nagyon igyekszik, hogy nehogy elrontsa a saját megélhetését, és a parlamenti pozícióba való jutás esélyét, hogy továbbra is biodíszletként ott ülhessen néha a parlamentben, meg felvegye a fizetést. Hiszen máshoz nem ért. Mondjuk ehhez sem, de ez a kétharmad mellett amúgy is részletkérdés csupán.
Csodavárás
Van egy kedves, a politikában nálam sokkal jártasabb, ismerősöm, akivel évek óta vitatkoztunk azon, hogy lesz-e újabb fidesz 2/3-ad. Én mindig is azon az állásponton voltam, hogy lesz, és ezt az ellenzék nem tudja vagy nem is akarja megakadályozni, mert inkompetensek mind egy szálig.
Ez a kedves ismerősöm néha, az első néhány napi politikai botrány példaként való felsorolása után végső érvként mindig azt hozta fel, hogy „bármi megtörténhet”. Mert az elnyomó, diktatórikus rendszerek bukása előtti napon sem látta senki belülről, hogy mikor fog az egész összeomlani.
Ezt a hozzáállást teljes mértékben vallásos csodavárásnak érzem. Az újabb fidesz 2/3-ad után pedig alapos okom van annak nevezni, mert a vereség után erről a csodavárásról a
„Választási csalás történt”
mantrázására tért át az illető.
De az a helyzet, hogy nem volt konkrét csalás.
A helyzet az, hogy eleve a FIDESZ-nek kedvezett a választási rendszer. Ezt évek óta tudni lehetett.
A Közös Ország Mozgalom próbálkozása arra, hogy ezt a választások előtt megváltoztassa kudarcba fulladt.
Ezt a kezdeményezést akkor nagyon jó ötletnek tartottam, és nem értettem, hogy miért halt el. Nemrég jöttem rá: mert magyar magyarnak farkasa. A magyarok legendásan soha nem működnek együtt, és ez ennek során is kiderült. Először kellett volna egy igazságos választási rendszer, és kommunikáció és utána jöhettek volna a program javaslatok, és csak utána kellett volna dönteni. Nem pedig abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy mindenkinek úgy tele van a töke a korrupcióval, mint a belvárosi romkocsmák törzsvendégeinek, és mindenkinek csak ez a szempont.
„Bizonyára te jóval tetterősebb lennél valamelyik ellenzéki pártban”
Ezt szó szerint így vágta a fejemhez, ismeretlenül, egy felháborodott ellenzéki.
Évekig voltam aktivista és több szervezetben próbáltam tenni valamit azért, hogy az életterem jobb legyen, és hogy egy jobb világot hozzak létre magam körül, mint amit kaptam.
Nem sikerült. Elbuktam. De nem azért, mert meglátogattak a kopaszok, zaklatott a rendőrség, a kormány akadályozott, vagy bármi hasonló. Sokkal inkább azért, mert a magyar, főleg a budapesti, civil aktivisták közege egy vicc, és nincs aktivista kultúra. Személyeskedés, becsvágy és egymás hátba szúrása van. Mindig az az elsődleges, hogy az egyén érvényesüljön.
Ha összegyűl egy fél tucat aktivista, hogy bármit csináljon, egy idő után mindig az lesz az elsődleges szempont, hogy egy valaki kiharcolja magának az alfa pozíciót, és az ő akarata legyen meg. A célok, a többiek, a köz és hasonlók mind sokad rendű fontosságúak. A lényeg, hogy az aktivista maga érezze jól magát.
Ha meg valaki visszajelzést mer adni, vitatni meri az illető alfa pozícióját, akkor rögtön jön a sértődés, a vádaskodás, az intrikázás, és az együttműködés megvonása.
A magyar aktivisták többsége gyerek, és azt hiszi, hogy ez játék. Ezért van az például, hogy mindig, minden ingyen van, mindig ingyenes az időd, a szervezetek non-profitok, a pénz meg mocskos, bűnös dolog. Pedig ez baromság. A pénz a jelenlegi világunk hajtóereje. Enélkül a kultúránk sem működik. És enélkül az Isten háta mögötti falubeli írástudatlan, egész nap TV2-t bámuló idős cigány asszony ismét a bármely kortárs neo-náci párton túltevő fideszre szavaz, hogy megvédje őt és az onokáját a migráncsoktól. És nem a néni lesz a hülye, hanem a „részvételi deokráciáról” papoló, anarcho-komunista illúzióban éldegélő, valóságtól elszakadt, csak magával foglalkozó pesti entelelktuel aktivista lesz a hülye, ha azt gondolja, hogy mindenki azt érzi az orbáni rendszerrel kapcsolatban, amit ő, és változást akar. Főleg arra, amit ő elképzel.
Nekem egész más elképzelésem van a civil aktivizmusról. Én azt gondolom, hogy az munka. Nem munkabérért, hanem a közért végzett munka. A jutalma nem a lelked simogatásában, a jó buli aktivizmusban és hasonlókban van, hanem abban, hogy felelős, felnőtt emberként, a képességeidet egy olyan ügy szolgálatába állítod, amit fontosnak tartasz. Amiben okod van hinni. Nem babonásan, csak hinni, nem illúziókat és nem létező utópiákat kergetve, hanem átgondoltan, optimistán, de a tények és a lehetőségek figyelembevételével megvalósíthatónak és megvalósítandónak tartasz.
Ekkor lehet az aktivizmust főállásban csinálni. Ekkor lehet civil szervezeteket alapítani. Ekkor lehet önkénteseket felkérni bármire is. Ha nem ez a célod, hanem csak a szabadidődben akarsz néha valami szórakozás-szerű dolgot csinálni, akkor nem aktivista vagy, hanem van egy hobbid, amihez másokat kihasználsz.
Részemről arra fogok törekedni, hogy valami olyan önkéntes munkát végezzek ahol ezt komolyan is veszik.
Merre tovább?
A választások utáni első hétvégén Budapesten tüntetés volt. Százezres tömeg. Majd „A tüntetők többsége a rendezvény végének bejelentésével hazament.”
A mai tüntetésre már fele annyian jelentkeztek.
Na ezért nem lesz második rendszerváltás Magyarországon a közeljövőben. Mert még a feldühödött ellenzéknek is elég, ha hétvégén, a szabadnapján, néhány órát azzal tölt, hogy azt üvöltözi „Orbán takarodj”, de utána békésen és szabálykövetően hazamegy. És egyre többen belenyugodnak a helyzetbe.
Maradnak az edzett tüntetők, akik ilyeneket visznek:
A nagy pro-eu, náci, cigány, székely, buzi összefogás, ami majd megdönti az orbáni hatalmat. LOL
A magyar ellenzék önmaga paródiájává vált.
Nem, az ördöggel nem kell összefogni Orbán ellen. Undorodom ettől a cinikus, számító hallucinációtól, miszerint „bárki csak ne a fidesz”. Nem. Egyik sem. Eljutottam arra a pontra, hogy a teljes ellenzékben senkire még egy melegszendvics elkészítését sem bíznám rá, nemhogy az ország vezetését.
Végeztem. Nem fogok többé magyar politikával foglalkozni. Kitakarítottam a facebook feedemet. Lekövettem az összes magyar hírportált és politikust.
És időközben ismét kivándoroltam. Ezúttal tényleg nyugatra. Itt fogok élni, és igyekszem beilleszkedni is. Ennek oka viszont nem csak a fidesz, hanem mindenki más is.
Az életem ezek után garantáltan nyugodtabb lesz.
