Russell után szabadon, azért vagyok ateista, mert a több mint két évtizednyi őszinte Isten kereseés után arra a következtetésre jutottam, hogy az egyetlen őszinte válasz az Istenben való hit kérdésre az a nem. Legalábbis nekem.

Volt mélységesen hívő korszakom, de volt átlagos „hiszek a magam módján” korszakom is. A legmélyebb hívő korszakom végén történt a kitérésem, ha nevezhetjük ezt így.

Az igazságot és az őszinteséget mindig is a legnagyobb értéknek tartottam, és pont az ennek való ellentmondás kedves hívő társaim részéről volt az, ami elindított a kételkedés útján. Ha pedig egyszer kételkedni kezdesz és az igazság érdekel, ott a vallásnak és a hitnek nem sok esélye marad.

Egy bizonyos pont után, természetesen, csak úgy megjelent a gondolat, hogy én nem hiszek többé semmilyen isten létezésében. Ez a gondolat nem volt ijesztő, fura, vagy erőltetett. Egyszerűen ez volt a következő logikus lépés.

Ennek most már kb. öt éve. Azóta a pillanat óta sok minden történt, sok mindent bennem is megváltozott. Az, hogy ateistának nevezem magam, nyíltan idegenek előtt is egyre erőteljesebb és egyre határozottabban megalapozott.

Ez a blog is egy kísérlet arra, hogy ilyen szempontból bizonyos témákat magamnak tisztázzak. Az ateizmus elvégre csak egy adott kérdésre a válasz (hiszel Isten vagy az istenek létezésében vagy sem), viszont ez a többi emberi kérdésre nem ad választ.

A folyamatot nyugodtan lehet követni, remélem rajtam kívül más is talál itt valami érdekeset. Már ha valaha bárki rajtam kívül elolvassa ezt a milliomodik blogot az interneten.