Pár évvel ezelőtt, az angolszász Skeptics in the Pub mintájára, indult egy Ateista sörözés nevű, rendszeres találkozó, ahol ateisták, agnosztikusok és érdeklődők találkoztak, beszélgettek és ismerkedtek egymással, egy-egy tea, üdítő vagy sör mellett.
2015 januárja óta én szervezem az eseményt, Hitetlen kocsma néven, és mivel rengeteg érdekes téma, és gondolat hangzik el, ezért érdemesnek tartom feljegyezni belőlük párat.
A következőkben ezekből a beszélgetésből olvashattok egy rövid ízelítőt. A saját véleményem nem mindig jelenik meg, mert a hangsúlyt a többiek gondolatain van, és ezekből igyekszem minél többet visszaadni. A saját gondolataimat, és megjegyzéseimet dőlt betűvel olvashatjátok.

Az esemény nyilvános, és bárki előtt nyitott. Mindenkit szeretettel látok, szerdánként a B-Terv Caféban.

Karácsony előtt a legtöbb embernek, főleg az egyházi szervezeteknek, eszébe jutnak a rászorulók, és több karácsonyi adománygyűjtés indul.

Ennek az oka lehet a karácsonyi költekezés miatti bűntudat.

Vagy az is lehet, hogy ilyenkor jobban feltűnik, mert télen nehezebb. Olyankor nem csak a kaja a probléma, hanem, ha elég hideg van, meg is lehet fagyni.

Az emberek ilyenkor hajlamosabbak többet költeni; van 13. fizetés is, ezért adakozni is inkább hajlamosak.

De alapvetően jobban érezzük magunkat az adakozástól.

Ha van egy kis empátiád, akkor bele tudod képzelni magad a kéregető helyzetébe. Sokan nem a saját hibájukból vannak ott, hanem úgymond ártatlanul. Ezért természetes, hogy segíteni szeretnél.
Ha ateista vagy akkor különösen, mert gondolhatod azt, hogy „A kéregetőn az Isten nem fog segíteni, hiszen nem létezik, viszont én létezem ezért én tudok segíteni. Ezért fogok is.”

Kinek adakozzunk?

Több személynek, véletlenszerűen, keveset (200-400 Ft-ot).

Nem csak pénzt lehet adni. Az önkéntesség is lehet egyfajta adakozás.

Egyes célokra szívesebben adnak az emberek. A MKKP plakátkampányra hamar összejött a pénz.
Az emberek belátható időn belül teljesülő dolgokra szívesebben adnak. Ha olyasmire kell, ami belátható időn belül nem valósul meg, akkor kevésbé hajlandóak adni.

Hogyan adakozzunk?

Könnyebben adunk egy éhező afrikai gyerek ügyének, mint a mindennapi életünkben jelen levő rászorulóknak segítünk.

Szükség volna egy kimondottan ateista szervezetre, amely karitatív tevékenységet végez, vagy elég, ha létezik egy szekuláris szervezet – mint például a Vöröskereszt – és elég azt támogatni?
Kihasználhatnánk az ilyen lehetőséget – mint a hívők – az ateizmus terjesztésére.

Más az önkéntességi kultúra az Egyesült Államokban és Magyarországon.
Amerikában a gazdagok a pénzüket alapítványokba helyezik, mert így ők határozhatják meg, hogy mire lesz felhasználva a pénzük. Európában magas a szociális visszaosztás aránya (35-38%) ezért itt nem olyan elterjedt sem az önkéntesség, sem az adakozás kultúrája.

Létezik olyan személete is, miszerint nem szabad adakozni, mert akkor az emberek nem lesznek önállóak.

A segítségnyújtás nem kell felülről jövő vagy különösen szervezett legyen. Lehet úgy is segíteni, hogy néha kicsit többet főzöl a saját családodnak, és a felesleget (nem maradékot) odaadod valakinek aki rászorul.

Tudással való segítés: vannak szegények, akik azért nem tudnak önállóan boldogulni, mert hiányzik bizonyos tudásuk. Pl. nem ismernek olcsó recepteket. Ilyen jellegű tudással is lehet segíteni.

„Ha én laknék az utcán, én is innék, mint a kefekötő.”

Ilyen a rendszer. Mi hozzuk létre a hajléktalanokat. Mindig lesz valaki alul, és lehet, hogy mind tud halászni.
Az orvoslás egyénileg kellene történjen vagy szisztematikusan?

Az emberek kevésbé akarnak segíteni, mint régen. Régebb minden faluban volt egy „falu szegénye”, akiről közösen gondoskodtak.

Nincsenek cigány hajléktalanok, mert a cigányság, kulturális alapon segíti egymást, ezért nincs köztük olyan, aki ilyen helyzetben lenne?
- Most már van ilyen is.

Csak kapitalista gazdaságok léteznek, amelyekre nincs alternatíva, ezért kell szociálisan (és ökológiailag) érzékenyebbé tenni.

Az nem jó cél, hogy mindenki termelő munkát végezzen, mert egyre több ilyent ki tudunk váltani robotokkal. Újra kell gondolni, hogy miért dolgozunk és melyek a céljaink.

Félelem: Az érzékenység és a szociális háló kihasználása. Ha rászoruló is, de erejéhez mérten csináljon valamit, a segítségért cserébe. Közmunka? „Ha hajléktalan, legalább a parkot takarítsa ki”.

Mi a jobb az egyenlőtlenül gazdag vagy az egyenlően szegény?

Ajánlók
Szociopoly nevű társasjáték, amelynek a lényege, hogy a játékosoknak a tartósan munka nélkül lévők jövedelmi viszonyai között kell túlélnie a hónapot.

Önkéntességi lehetőségnek pedig a Heti Betevőt.