(Megj.: A dictionary of obscure sorrows magyar nyelvű részei a saját fordításom, jobb ötleteket javítást szívesen veszek)

Néha belebotlok ilyen ember vagyok nem árucikk vagy nem csak egy szám érvelésbe 

és ilyenkor eszembe jut a majomszféra valamint a sonder. 

Szonder:

Annak a felfogása, hogy minden találomra vett ember aki mellett elhaladsz egy a tiédhez hasonló élénk és komplex életet él, tele a saját ambícióival, barátaival, rutinjaival, aggodalmaival és öröklött őrületeivel. Egy eposz ami körülötted játszódik le, láthatatlanul mint egy hangyadomb ami a felszín alatt bonyolult útvonalakból tevődik össze amelyek több ezer másik élethez vezetnek amelyekről soha nem fogsz tudni, amelyben te lehet csak egyszer jelensz meg, mint egy kávét szürcsölő statiszta a háttérben, mint a forgalom köde az autópályán, mint egy hajnali kivilágított ablak.

Itt hallgatható meg a magyarázat (angolul) szép képekkel és lágy zenére, hogy ne kapj frászt amikor megérted ennek az implikációit.

Nem, nem vagy egyedi. Nem a világ nem körülötted forog. Nem a többiek is ugyanúgy emberek mint te, akik élik a saját életüket. És hogy még ijesztőbbet mondjak: a legtöbbjükkel soha nem fogsz semmilyen szintű kapcsolatba lépni mégis hatással vannak rád. Mert ha a lakosság nagy része jobban szereti a jobboldali közlekedést akkor rád is az lesz érvényes. Ezt talán a balkezesek érzik át valamennyire, hiszen a világ a jobbkezesekre van beállítva.

De itt jön be a fenti kép implicit vádja: mindez nem azért van mert valahol egy megszámlálható csoport ember egy adott pillanatban úgy döntött és kizárólag az motiválta őket, hogy neked személyesen ártsanak. Ez gyerekes és baromság.

Ezeket a dolgokat mi döntjük el. De nem is tudunk másképp dönteni. Nem tudjuk pár másodpercnél tovább a tudatunkban tartani a szonder élményét. Még pár tucat emberre vonatkozóan sem, nemhogy az egész emberiségre vonatkozóan.

Ezért operálunk klisékkel, az átlagemberrel a választópolgárral stb. Mert ez könnyebb, mert egy kategóriával lehet operálni, az emberiséggel nem.

Viszont a kategóriák nem teljesen alaptalanok. A lakosság 30%-a igenis szereti az édes ketchupot azért van abból több minden boltban (ez most csak egy véletlenszerű példa, hogy érzékeltessem). Ilyen dolgok vannak. Ilyen adatokat lehet tudni rólad is. Az hogy nem jött oda hozzád soha senki és nem kérdezte meg, hogy te személy szerint mit szeretnél ezért azt gondolod, hogy nem is lehet tudni te mit választanál ismét egy naiv és gyerekes hozzáállás. Mert azt hiszed (hibásan), hogy csak akkor lehet tudni valamit rólad ha te azt megmondod, és ha ezt nem teszed meg akkor rejtély vagy mindenki más számára.

Egy frászt.

Rengeteg dolgot lehet tudni mindenkiről pár megfigyelés és adat alapján. Mert mind majmok vagyunk, a vágyaink és a szükségleteink ill. azok kielégítése elég jól megjósolható.

És ismét bejön a statisztikai átlag.

Az emberek nagy része azt hiszi, hogy ő átlagon felüli a legtöbb dologban, ami persze nonszensz hiszen az átlag pont azt jelenti, hogy egy bizonyos kérdésben ez a leggyakoribb válasz. Nem lehet mindenki kivétel, de a legtöbb ember azt hiszi az.

Mert ez egy szubjektíven kellemes illúzió. Aminek az átlag be is dől. Miközben persze azt hiszi, hogy ő nem dől be az ilyesminek sem soha. Mert még itt is védi magát, hiszen elismerni, hogy tévedsz mindig, kivétel nélkül egyenlő azzal, hogy beismered hülye vagy azaz szar és akkor majd nem szeret senki.

De ez picit más felé visz, térjünk vissza a majomszférába.

Van egy nagyon jó cikk erről (csak angolul, ezt most nem fogom mind lefordítani), aminek a lényege, hogy egyszerűen az agyunk felfogó képességének van egy határa ami miatt a többi majmot (azaz embert, mert az ember is egy majom és ez még mindig nem szégyen) egy bizonyos pont után nem fogod tudni ugyanolyannak felfogni mint te magad vagy mint a szeretteid.

Ezért van hogy az ezredik ügyfél aki bejön boltba nem ember mint az apád, akkor is ha picit hasonlít rá, mert ő az ezredik akivel találkoztál és aki ezredszer is felteszi ugyanazt a hülye kérdést, tehát ő nem egy egyéniség hanem az ezredik hülye aki a hülye kérdést feltette. Ugyanúgy megválaszolod neki és berakod szépen a hülye dobozba, és az nem számít hogy ő ezen mennyire sértődne meg, mert hisz azt az egyetlen tulajdonságot produkálta amiről te felismered a hülye ügyfelet.

Most képzeljétek ezt el egy multi vezérigazgatói székéből. Nem neki sincs nagyobb agykapacitása, ő is csak a 150 ismerősét tudja számon tartani, de a több tízezres munkatársi közösséget már rég nem, a többmilliós ügyfelei kategóriát meg pláne nem. Ez nem meglepő, ennek ellenkezője nem elvárható és pont ezért nem rosszindulatú.

Tehát te vagy a hülye ha ennek ellenkezőjét várod el. Mert csak, mert az neked mint egyedi hópihének az jár.

De nyugi ezzel a hülye elvárassal se vagy egyedül, ha ez megnyugtat.