"Tudod, mit tanultam abból, hogy megírtam ezt a könyvet (Hogyan halunk meg?)? Ha tanultam bármit is. Azt, hogy minél személyesebb vagy hajlandó lenni az életed részleteivel kapcsolatban, annál egyetemesebb az amit mondasz. És amikor azt mondom, hogy egyetemes, akkor nem csak a mi kultúránkról beszélek. Sok zagyvaság hangzik el ezzel kapcsolatban: “Nem tudhatod, hogy a Sri Lankán élők, hogyan reagáltak a cunamira, mert nem ismered azt a kultúrát”.
Nos, ebben van valami, de számomra a kulturális különbségek egyfajta patina a legmélyebb pszichoszexuális érzéseinken, amelyet emberi lényként érezhetünk.
Olyan közös fizikai jellemzők alapján, melyek az agyunk struktúrájából következnek. És amelyek bizonyos törekvéseket, és bizonyos érzelmi szükségleteket hoznak létre, amelyek csakugyan egyetemesek.
Azt gondolom, hogy ez a tudást a szeretet továbbadására használjuk. Írtam egy könyvet, amelynek a címe “Elveszve Amerikában” volt, és abban van egy idézet, amit Alexandriai Philónnak tulajdonítanak. De egyetlen Philón-szakértő sem volt képes megtalálni nekem az idézet forrását. Én pedig semmiképp nem tudom megtalálni.
[Philón] “Légy kedves mindenkihez, mert bárki, akivel találkozol, kemény csatát vív. ”
Amikor felismered, hogy a fájdalom – és a fájdalomra adott válasz – egy egyetemes dolog, ez nagyon sok mindent megmagyaráz a többiekkel és önmagaddal kapcsolatban. Türelemre tanít. Arra tanít, hogy légy visszafogott a másokkal szembeni reakcióidban. Egyfajta megértést ad. Lényegében elárulja neked, mi az, amire mindenkinek szüksége van. És tudod, hogy mi az amire mindenkinek szüksége van? Ha egy szóval akarod kifejezni akkor: megértés.
És ebből származik mindenféle szeretet.
Ha valaki úgy érzi, hogy megérted őt, akkor nagyon sok neurotikus viselkedés csak úgy eltűnik. A te részedről és az ők részükről is. Tehát, ha arról akarunk beszélni, hogy mi készteti arra ezt a világot, hogy egy közösségként létezzen, akkor a szeretetről kell beszélnünk.
És nem beszélhetünk erről – és ezért még bajba fogok kerülni – a hamis szeretet fogalomról, amit annyi vallás csak úgy emleget, mint “Isten szeretete”. Erről, az emberi biológia, beleértve az érzelmek biológiát, szempontjából kell vizsgálni.
Azért mondom, hogy ez a biológiánkból származik, mert ezt valamilyen szinten mindannyian érezzük. Vallási formákba öntjük. Majdhogynem olyan, mintha megtagadnánk a biológiánkat. Tömör, bölcselkedő aforizmákba foglaljuk, de végső soron a legmélyebb fiziológiai természetünkből származik."
